Mezősi Ágnes vagyok. Fotóművész. 36 évesen kezdtem fényképezni. Egy nagyon meghatározó esemény – egy betegség – után vettem kezembe fényképezőgépet. Bár a művészeteknek addig csak befogadója voltam, de a betegség után alkotóvá is váltam. A képeim konstruktívak, ahogy magamat építettem fel a betegségből. Elég kontrasztosak, ahogyan a betegség előtti és utáni életemet látom; nagyon különbözőek. Előfordulnak absztraktok, amikor elvesztettem a külvilággal való kapcsolatom. Néha vannak finom átmenetek, ami az egész újjászületésemet szimbolizálhatja. Néha nyugalmat árasztanak, néha feszültséget gerjesztenek, ahogy ezen az egész folyamaton átmentem. Ma már jól vagyok, de a betegség sarkaiból fordította ki az addigi életemet és nyitott ajtót egy új világra, amit úgy hívnak fotóművészet.
I am Ágnes Mezősi. Now a photographer. I started taking photos at the age of 36. I picked up a camera after a very significant event – a brain disease. Although I was only a recipient of art until then, I became a creator after the illness. My pictures are constructive as I built myself up from the illness. They are quite contrasting in the way I see my life before and after the illness; very different. There are abstracts when I lost my connection with the outside world. Sometimes there are subtle transitions that can symbolize my whole rebirth. Sometimes they exude calmness, sometimes they stir tension as I go through this whole process. I am well today, but the disease has turned the corners of my life up to this point.
Elérhetőségem:
Másik projektem:
Marcel Breuer Project: https://marcelbreuerproject.com/
Agnes Mezosi 